Hogyan segíthetik a hazai edtech-megoldások – köztük a Maker’s Red Box – a diákok jövőre felkészítő kompetenciáinak fejlesztését? Erről is beszéltünk a november 4–6. között, Egerben megrendezett XXVII. Országos Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferencián.
Magyar oktatástechnológiai innovációk egy helyen
A 2025-ös, Egerben megrendezett XXVII. Országos Közoktatási és Szakképzési Szakértői Konferencia a hazai köznevelés és szakképzés egyik legfontosabb szakmai találkozója volt. Külön szekció foglalkozott a témával:
„Magyar oktatástechnológiai innovációk a kompetenciák fejlesztésének szolgálatában” – nem is volt kérdés, hogy a Maker’s Red Box itt kapjon helyet.
A szervezők célja az volt, hogy egy asztalhoz ültessék mindazokat, akik ma Magyarországon meghatározó szereplők az oktatástechnológia és a kompetenciafejlesztés területén: fejlesztők, pedagógusok, kutatók, döntéshozók. A délután során a közös kérdés így hangzott:
Hogyan tudjuk a diákokat valóban jövőálló kompetenciákkal felvértezni?
Na de miért beszél mindenki „jövőálló” kompetenciákról?
A konferencián is egyetértés volt abban, hogy az iskoláknak ma már nem elég „tantárgyi tudást” átadni. A munkaerőpiac és a társadalmi kihívások jóval többet várnak:
- kreativitás,
- problémamegoldás,
- kritikus gondolkodás,
- együttműködés,
- önálló tanulás.
Ezek nem köthetők egy-egy tantárgyhoz, és nem is frontális órákon fejlődnek a legjobban. A kompetenciákat interdiszciplináris, projektalapú tanulással, valós problémákon dolgozva lehet hatékonyan fejleszteni – vagyis akkor, amikor a diákok alkotnak, kísérleteznek, vitatkoznak és együtt gondolkodnak.
Mivel készültünk mi, a Maker’s Red Box, az egri koferenciára?
Buda Barna, a Maker’s Red Box tananyagfejlesztője előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy a jövő oktatásának az alkotásközpontúságra kell épülnie.
A prezentációban bemutatta, hogy a MRB-tananyagok:
- történetalapú kerettörténetekre és szerepjátékokra épülnek,
- valós, a diákok számára is releváns problémákat dolgoznak fel (pl. fenntarthatóság, jövő városa, klímaváltozás),
- projektalapú, gyakorlati feladatokon keresztül segítik a tanulást,
- egyszerre fejlesztik a digitális, a szociális és a kognitív kompetenciákat.
A hangsúly azon volt, hogy a kreativitás vagy a problémamegoldás nem egy új „kompetenciatantárgyban” sajátítható el, hanem olyan többhetes projektekben, ahol a diákoknak valódi döntéseket kell hozniuk, felelősséget kell vállalniuk a saját megoldásaikért, és együtt kell működniük egymással.
A kerekasztal: hol tart ma a magyar edtech?
Az előadásokat egy kerekasztal-beszélgetés követte, amelyen CEO-nk, Schégl Tímea is részt vett, és ahol a résztvevők több, átfogó kérdést is körbejártak:
- Miért jutnak el nehezen az innovációk a tantermekbe?
- Az iskolák leterheltsége, az idő- és erőforráshiány, a pilotok hiánya és a bizonytalanság az új módszerek bevezetésével kapcsolatban mind szóba kerültek.
- Többen kiemelték, mennyire fontos, hogy a fejlesztők valódi partnerségben dolgozzanak a pedagógusokkal, ne „kész terméket” tegyenek le az asztalra, hanem együtt gondolkodjanak a bevezetésen.
- A mesterséges intelligencia szerepe
- A résztvevők egyetértettek abban, hogy az AI óriási lehetőség a személyre szabott tanulás és a tanári munka támogatása szempontjából – de csak tudatos keretek között.
- Felmerültek az etikai és adatvédelmi kérdések is: kié az adat, hogyan védjük a diákok jogait, és hogyan óvjuk a tanulási folyamat integritását?
- Motiváció és élményszerű tanulás
- A beszélgetésben központi kérdés volt, hogyan tehetők a digitális eszközök nem csak látványossá, hanem didaktikailag is értelmessé.
- Kulcstételként fogalmazódott meg, hogy az eszköz önmagában kevés: akkor hasznos, ha egy jó pedagógiai koncepciót szolgál ki, és mérhetően hozzájárul a tanulók fejlődéséhez.
- Hozzáférés és méltányosság
- Nem lehet innovációról beszélni anélkül, hogy szóba kerülne: ki fér hozzá ezekhez a megoldásokhoz.
- A résztvevők hangsúlyozták, hogy a digitális és kompetenciafejlesztő eszközöknek az inkluzív oktatást kell támogatniuk, vagyis a hátrányos helyzetű tanulókhoz is el kell jutniuk – nem csak néhány „szerencsés” iskolába.
Hogyan illeszkedik mindehhez a Maker’s Red Box?
Az MRB tananyagai kifejezetten azokra a kihívásokra adnak választ, amelyek a konferencián is újra meg újra előkerültek:
- Nehéz motiválni a tanulókat?
» A történetmesélésre és szerepjátékra épülő órák valódi „belépési pontot” adnak a diákoknak: a sztori beszippantja őket, és közben észrevétlenül tanulnak.
- Nincs idő új módszereket kidolgozni?
» A tananyagok „használatra készek”: részletes óravázlatokkal, projektleírásokkal és értékelési szempontokkal támogatják a tanárokat, csökkentve a felkészülési terhet.
- Hogyan fejlesszünk ennyi kompetenciát egyszerre?
» Az MRB-egységek egy-egy történeten belül is több mint húsz különböző kompetenciát céloznak, a kreatív problémamegoldástól a csapatmunkán át a digitális írástudásig.
- Hogyan mérjük a hatást?
» A projektalapú feladatokhoz kapcsolódó értékelési eszközök segítenek abban, hogy ne csak „érzésre”, hanem konkrét indikátorok mentén lássuk a fejlődést.
Három üzenet, amit magunkkal hoztunk Egerből
- A jövő oktatása kompetenciákra épül, nem pusztán tananyagra.
- Az edtech csak akkor érték, ha valódi pedagógiai problémát old meg – és ezt közösen kell megfogalmaznunk a pedagógusokkal.
- A jövőálló készségek fejlesztése nem luxus, hanem alapfeladat: minden diáknak jár.
A konferencia egyik legnagyobb hozadéka az volt, hogy fejlesztők, pedagógusok és döntéshozók közösen láthattak rá a hazai edtech-ökoszisztéma erősségeire és hiányosságaira, és konkrét javaslatok is születtek arra, hogyan lehet a digitális eszközöket valóban a kompetenciafejlesztés és az inkluzív oktatás szolgálatába állítani.
Ha érdekel, hogyan néz ki mindez a gyakorlatban – milyen történetekkel, projektekkel és eszközökkel dolgozunk –, érdemes belepillantani a Maker’s Red Box tananyagokba, és megnézni, hogyan lehet élményalapú tanulással jövőálló készségeket fejleszteni a saját iskoládban is.
