Oktatás 4.0: ha az iskola hagyja, a gyerekeink megépítik a jövő városát

A gyerekek szeretnek tanulni, és nagyon komoly teljesítményre képesek, ha megkapják hozzá a kellő támogatást. A Maker’s Red Box vezető fejlesztője, Fuchs Péter öt éve teszteli, hogyan tudja kibontakoztatni a diákok tehetségét, ha olyan eszközöket kapnak a kezükbe, amikkel akár a jövő városát is megépíthetik. A modern technológia és a keretmesék ötvözésével olyan tananyagokat hoznak létre, amelyek minden gyerekben képesek felébreszteni a motivációt és a tudásvágyat. Az alkotópedagógia így olyan tudással és készségekkel vértezi fel a gyerekeket, amivel bármilyen helyzetben feltalálják magukat, akármilyen irányba is változzon a munkaerőpiac. Interjú Fuchs Péterrel az oktatás jövőjéről és arról, milyen szerepet játszhat benne az alkotópedagógia.

Mi a legnagyobb kihívás, ami ma az oktatás előtt áll?

Hogy teljesen át kell állítani a kapcsolókat a fejünkben. Most sok gyerek várja, hogy visszamehessen az iskolába, mert hiányzanak az osztálytársai, de ez nem jelenti azt, hogy szeretnek iskolába járni. Túl sok az olyan gyerek, akinek nyűg a tanulás, és nem tud olyan hasznos tudást szerezni az iskolában, amivel jól boldogulhat a munkaerőpiacon. Bennem mély nyomott hagyott az, ahogy mi gyerekként végigszenvedtük az oktatási rendszert. Az a célom, hogy a gyerekeim és a kortársaik már ne ebben töltsék a gyerekkorukat, hanem arra motiválja őket az iskola, hogy megtalálják, miben tehetségesek. Az is fontos, hogy ez ne csak a kiváltságosoknak és kiemelkedő tehetségeknek adasson meg. Amikor elmesélem másoknak, mivel foglalkozunk, általában kétféle reakciót kapok. Az egyik, hogy bárcsak minket is így tanítottak volna, a másik, hogy bárcsak az én gyerekem is ilyen iskolába járhatna.

Milyen úton indultál el, hogy ezt megvalósíthasd?

Öt évvel ezelőtt elkezdtünk programozásra, 3D nyomtatásra és lézervágásra alapuló foglalkozásokat tartani gyerekeknek. Ennek az egyik előnye, hogy sokféle hasznos készséget elsajátíthatnak, és megtanulják, hogyan lehetnek aktív alakítói az őket körülvevő világnak. Az viszont már a harmadik percben világossá vált, hogy huncutul unják, ha nem adunk nekik valamilyen érdekes kihívást. Bármennyire nagy számnak tűnik a 3D nyomtatás, öt percig izgalmas a gyerekeknek, és utána keresik a következő izgalmas dolgot. Elgondolkoztunk, hogyan lehetne innen továbblépni.

Hogyan segítenek ezen a kihívások?

Ha adsz a gyerekeknek egy célt, hogy most azért jöttünk, hogy megépítsük a jövő városát, vagy újraélesszünk egy elhagyott kolóniát a Marson, akkor észre sem veszik, mi mindent tanulnak menetközben. Annyira beleélik magukat a sztoriba, hogy minél jobban meg akarják csinálni. Nemcsak maguknak akarnak megfelelni, hanem egymásnak is. Az pedig átkozottul jól működik, hogy ehhez 3D nyomtatókat és komoly tervezőszoftvert biztosítunk nekik. Ettől érzik azt, hogy képesek bekapcsolódni a felnőttvilág alakításába, és ez hihetetlen nagy motiválóerő.

A pozitív visszajelzések után azt kérdeztük egymástól, hogyan tudnánk azt megoldani, hogy ne csak mi, hanem mindenki más képes legyen ilyen foglalkozásokat tartani. Erre két út van. Vagy eljön hozzánk, és kiképezzük, erről szólnak a tanárképzéseink. Vagy adunk neki egy csomagot. Ez lett a Maker’s Red Box, aminek segítségével sokkal több gyerekhez juthat el az alkotópedagógia.

Miben különbözik a Maker’s Red Box a nemzetközi piacon található STEAM kitektől?

A STEAM kitek általában olyanok, hogy előveszed a használati utasítást, összerakod, és mindenkinek ugyanaz a robot jön ki belőle. A Makers’s Red Box nem egy STEAM kit. Mi valójában egy receptkönyvet adunk, de az mindenkinek a kreativitására van bízva, hogy mi sül ki belőle. Én azt szoktam mondani, hogy mi dobozoltuk a kreativitást. Egy olyan sorvezetőt adunk, amivel előhívhatod a kreativitást másokból. Rengeteg hasznos tudást pakoltunk bele a dobozba a metodológiától az eszközök használatán át a személyes oktatási tapasztalatainkig, és az egészet egy könnyedén fogyasztható sztorival fűztük össze. Más ilyet nem csinál.

Mi szokott lenni a legnagyobb akadálya, hogy a STEAM vagy az alkotópedagógiai oktatás megvalósuljon egy iskolában?

Már sok helyen ott vannak az eszközök, 12 ezer makerspace működik a világban, és egyre több létesül iskolákban. Magyarországon egyre több szakképzési centrumban nyílik digitális közösségi alkotóműhely, és a szakképzési centrumokból és a köznevelésből több száz tanár járt már nálunk alkotópedagógia tanárképzésen. Nagyszerű dolog, hogy egyre több ország ismeri fel ezeknek a fontosságát. Sokszor mégsem tudják, mihez kezdjenek velük. Mi erre adtunk választ. Ott a 3D nyomtató, a lézervágó, és még olyan is akad, aki tudja kezelni, de ott a nagy kérdés, hogyan illeszthető ez be az oktatásba. Milyen feladatot adjunk a gyerekeknek? Még az sem elég, ha kiadjuk, hogy szuperhősöket kell csinálni.

Egy forgatókönyvet kell adni, ami apránként csepegteti a fordulatokat és a feladatokat. Ettől a gyerekek azt érzik, hogy nekik semmi más vágyuk nincs, mint kifejezni magukat szuperhősökön keresztül. Észre se veszik, hogy közben megtanulnak 3D nyomtatni, lézervágni, programozni, komoly szoftvereket kezelni, együttműködni, prezentálni, hibázni és problémákat megoldani.

Ha már van egy suliban digitális alkotóműhely, hogyan tudnak elkezdeni a dobozzal tanítani?

A kedvenc mondásom, hogy ha a tananyagainkat megcsinálod 12 diákkal, akkor 13 alkotó lesz a végeredmény. Alkotó emberré válik a tizenkét diák és maga a tanár is. Az eddigi tapasztalataink alapján a tananyagokat bármilyen tanár meg tudja tartani, ha megvan benne a nyitottság. Az a legnagyobb értékünk, hogy mi szeretünk másokat alkotásra motiválni. Ez az, amit átadnak a tananyagaink, ettől olyan szerethetőek.

Hogyan láttad meg a lehetőséget a maker mozgalomban?

Iskolában sosem tanultam programozást vagy műszaki tudományokat, mégis 14 éve 3D nyomtatok és van otthon lézervágónk is. Általában mikrokontrollerekben gondolkodok, bármilyen problémára is keressem a megoldást. Szoktam tanítani elektronikát szakiskolai tanároknak, akiknek legalább a fele villamosmérnök. Általában gépészmérnöknek vagy informatikusnak néznek, és a fejükhöz kapnak, amikor elárulom, hogy művészettörténetet tanultam.

Az a fontos, hogy szeretni kell ezeket a dolgokat, és megoldásokat keresni. Nem az a lényeg, hogyan csinálod, hanem az, hogy csináld.