Félelem helyett tettvágy: hogyan tanítsuk a klímaváltozást?

“Száguldunk az éghajlati katasztrófa felé. Nagyvárosokat önt el a víz. Soha nem látott hőhullámoktól szenvedünk. Drámai viharok tombolnak. Széles körű a vízhiány. Növény- és állatfajok milliói halnak ki. Ez nem fikció vagy túlzás. Ide vezet a tudomány szerint a jelenlegi energiapolitikánk – jelentette ki António Guterres ENSZ-főtitkár az IPCC harmadik jelentésének bemutatásakor küldött videóüzenetében, és azóta az egész Európát sújtó 2022-es hőhullám és aszály miatt a bőrünkön is érezhetjük a helyzet súlyosságát. – A bolygó a Párizsban elfogadott 1,5 fokos határérték több mint kétszeresét meghaladó globális felmelegedés felé tart” – tette még hozzá, megpróbálva felkelteni a vezetők és a politikai döntéshozók figyelmét.

Van azonban a közönségnek egy olyan része, amelyet nem kell nagyon győzködni. A Cambridge International 13 és 19 év közötti amerikai diákok körében végzett felmérése szerint ötből két válaszadó (39%) egyetértett azzal, hogy az éghajlatváltozás a legnagyobb probléma, amellyel az emberiségnek ma szembe kell néznie, ezt követi a környezetszennyezés és a műanyag hulladék kezelése. A diákok 96 százaléka kifejezetten igényli, hogy az iskolában olyan globális problémákkal foglalkozzanak, mint a klímaváltozás, és több mint 70 százalékuk azt mondta, hogy olyan karriert szeretne, amellyel hozzájárulhat ezeknek a kérdéseknek a megoldásához.

Hacsak a világ oktatási rendszerei nem változnak, valószínűleg tényleg csak a munkahelyükön lesz rá először lehetőségük, hogy ezzel a problémával mélyebben foglalkozzanak.

 

 

Az UNESCO 100 országra vonatkozó adatai szerint a világ nemzeti alaptanterveinek 47 százaléka nem tesz említést az éghajlatváltozásról, 51 százaléka pedig alacsony vagy nagyon alacsony prioritással kezeli a kérdést. Ami a magyar helyzetet illeti, a 13-25 év közötti korosztály háromnegyede elégedetlen azzal, amennyi információt az oktatási rendszeren keresztül kap, és 84 százalékban érzik úgy, hogy szeretnének több tudást kapni az iskolában a klímaváltozásról és a fenntarthatóságról, derül ki az UNICEF 2022 júliusi felméréséből.

Éghajlatváltozás: sürgető kihívás az osztályteremben és azon kívül is

Nem könnyíti meg a pedagógusok helyzetét az sem, hogy az éghajlatváltozásról egyáltalán nem könnyű beszélgetni. Még felnőttekkel sem. Az okok sokfélék: egyesek szerint a témának nem jó a marketingje, mások pedig arra hivatkoznak, hogy a súlyos, emberi áldozatokkal járó környezeti katasztrófákat nehéz a mindennapi beszélgetések során felhozni. Az is probléma, hogy az emberek hajlamosak az információk elfogadása helyett olyan bizonyítékokat keresni, amelyek inkább a saját meggyőződéseiket támasztják alá – magyarázza Ezra Klein, a The New York Times rovatvezetője. Ha ehhez még hozzáadunk néhány népszerű klímaváltozással kapcsolatos téves információt (gondoljunk csak arra, hogy a megújuló energia átverés, és hogy a jegesmedvék valójában életük legszebb időszakát élik), és kész is a korunk legégetőbb problémájával kapcsolatos teljes kommunikációs csőd.

A dilemma a következő: Hogyan segíthetünk a pedagógusoknak, hogy ebben a szörnyű zajban is hallható legyen, amit mondanak? Hogyan tudnak úgy beszélgetni a gyerekekkel az éghajlatváltozásról, hogy ne keltsenek rettegést, mégis felhívják a figyelmet a probléma sürgősségére?

Az ENSZ Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete már régóta hangsúlyozza, hogy 2025-re a környezetvédelmi ismereteknek minden országban alaptantárggyá kell válnia.

Hogyan segíthetünk tehát az iskoláknak abban, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos tanulmányokat beépítsék a tantervükbe? E kérdésfelvetés mentén jött létre legújabb tananyagunk, a Global Warning.

Global Warning: feladatról feladatra visszük egyre közelebb a gyerekeket a cselekvéshez

A Global Warning – Klímaexpedíció a Föld körül fejlesztésébe olyan szakértőket vontunk be, akik a klímaváltozást és annak oktatását kutatják, és olyan emberekkel konzultáltunk, akik nap mint nap együtt élnek az éghajlati válság következményeivel. Célunk az volt, hogy olyan tananyagot dolgozzunk ki, amely a valós életből vett helyzeteken keresztül a gyerekeket helyezi az éghajlatváltozással kapcsolatos cselekvés középpontjába. Hogy mi a feladatuk? A fenntartható élet olyan új megoldásainak megtalálása, amelyek mindenkinek jók. És a tanárok feladata? Életre szóló utazásra vinni a diákokat egy olyan kutatóhajó fedélzetén, amely mintha egyenesen egy sci-fi filmből lépett volna ki.

A gyerekek egyik első feladata, hogy megszervezzék a kibocsátásmentes közlekedést az indiai Chennaiban, és ezt saját tervezésű, 3D nyomtatott karbon-semleges járművekkel modellezzék. A Korallháromszögben mesterséges korallbölcsőket hoznak létre és tanulmányozzák a fenntartható turizmust, majd továbbutaznak az Északnyugati átjáróhoz, hogy megfigyeljék a permafrosztot. Az Orinoco folyó torkolatánál is megállnak mangroveültetvényeket telepíteni, hogy aztán Lagosban fenntartható iskolaépületek tervezésével fejezzék be a kalandot.

Küldetésük során a legénység tagjai különböző szerepeket töltenek be, miközben kutatnak, értékelnek, terveznek és építenek. Mindeközben okos megoldásokat keresnek és olyan működő stratégiákat fedeznek fel, amelyek a változó éghajlathoz való alkalmazkodást teszik lehetővé. Ennek kettős célja van. Az egyik, hogy megtapasztalják, milyen hatással vannak tetteink a környezetre, és új, innovatív módszereket találjanak a változás előmozdítására. A másik, hogy olyan személyes, szociális és technikai készségek sokaságát fejlesszék ki, amelyek a 21. század egyetlen globális polgárának eszköztárából sem hiányozhatnak, mint például a kritikus gondolkodás, az empatikus és hatékony kommunikáció, az információk felkutatása és ellenőrzése, a 3D-tervezés és nyomtatás, az adatvizualizáció, a válságkezelés és a csapatmunka.

 

 

Ami igazán fontos: globális kompetenciák a globális problémák kezeléséhez

A tanárok kevesebb mint 40 százaléka tanítja magabiztosan az éghajlatváltozással kapcsolatos témákat, miközben 95 százalékuk szerint elengedhetetlen, hogy a témát az osztályteremben tárgyalják. Ez derül ki az UNESCO és az Education International által 2021-ben 58 000 tanár körében végzett nemzetközi felmérésből, amely azt is kiemelte, hogy a pedagógusok csupán egyötöde érzi magát felkészültnek arra, hogy olyan készségeket tanítson, amelyek elősegítik, hogy a diákok megértsék a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos témákat. Még kevesebben érzik képesnek magukat arra, hogy ezt ne csak egy-egy tantárgyhoz kötve tegyék.

Ahhoz, hogy az órákból kihozzák a maximumot, a Global Warning esetében sem a tanárok, sem a diákok részéről nem szükséges speciális érdeklődés vagy háttértudás. A történetmesélés, a játékosság és a projektalapú megközelítés segítségével a diákokat arra ösztönözhetik, hogy tegyék próbára saját képességeiket, fejlesszenek újakat, és támaszkodjanak egymásra. 16 kétórás foglalkozás áll rendelkezésükre, hogy teljesítsék küldetésüket, felhasználva a biológiai sokféleségről, a micro:bit programozásról vagy a válságkezelésről tanultakat anélkül, hogy bármikor határt húznának a tudományágak között.

A Global Warning programot az OECD által 2018-ban elfogadott globális kompetencia-keretrendszerrel összhangban fejlesztettük ki. Ennek a célja az, hogy mérje a diákok képességét a helyi és interkulturális problémák megértésére, a különböző nézőpontok értékelésére, valamint a fenntarthatóság és a kollektív jólét érdekében való felelős cselekvésre.

A keretrendszer megszületése jól jelezte, milyen hatalmas változás zajlik azon a téren is, ahogy a politikai döntéshozók gondolkodnak a világról, amelyben élünk. Egyúttal rámutat arra, hogy már mást kell nyújtania az oktatásnak ahhoz, hogy a gyerekek boldogulását a elősegítse a világban. Az OECD a globális kompetenciát olyan készségek, attitűdök és értékek kombinációjaként határozta meg, amelyek globális kérdésekben vagy interkulturális helyzetekben segítik az érvényesülést. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a gyerekeket fel kell készítenünk arra, hogyan működjenek egy olyan szorosan összefonódott gazdasági rendszerben, amelyben az, amit a világ egyik sarkában tesznek, nagy hatással lehet a világ másik csücskén élő emberekre.

Horváth Ádám, a Maker’s Red Box pedagógiai vezetője kifejtette: “A gyerekeknek meg kell tanulniuk, hogy az értékteremtés már nem a profitszerzés szinonimája. Úgy kell nyereséget termelni, hogy közben figyelünk arra, hogy mit veszünk el a folyamat során. – Majd hozzátette: – Meg kell érteniük a globális dinamikákat és a helyi válaszreakciókat, és azt, hogy a kontinensnyi távolságra lévő emberekkel való együttműködés kihívásai nem feltétlenül merülnek ki az időzónák közötti különbségben.”